10%-át jegyezzük meg annak, amit olvasunk,
20%-át amit hallunk,
30%-át amit látunk,
50%-át amit látunk és hallunk,
70%-át amiről önmagunk beszélünk,
90%-át jegyezzük meg annak, amit önállóan kipróbálunk és végrehajtunk — tartja a tapasztalat.
Olvasásfejlesztés orrba-szájba, projekt projekt hátán — teljesítményértékelés nélkül. Értem, értem; nem kérdés, hogy az olvasási készség sok szempontból növeli az életminőséget. Legalábbis egy ideig. Pl. a PISA szerint az olvasásra fordított idő növelésével növekszik az iskolai teljesítmény .– de nem korlátlanul. A napi egy órán túli olvasás felett a teljesítmény csökken! (ld. Peter Schleicher előadását a budapesti IRA-világkongresszuson).
Az olvasásprogramoknak tehát nem általában érdemes az olvasást ösztönözni, hanem a nem, vagy alig olvasókat érdemes jó olvasókká tenni. A jó olvasók istápolása könnyű ugyan, de kidobott ráfordításnak tűnik. (MG)