Visszatérő motívum az apasztás során, hogy a könyvtáros úgy érzi: az ő korábbi életének darabkái válnak feleslegessé. Az ő gyerekkorának könyvei. Melyek azonban a 20-30-41 évvel később született olvasók számára már nem feltétlenül jelentenek értéket, és nem is köt emlékük azokhoz a könyvekhez. Így könnyen ‘megkegyelmez’ a selejtező e kiadványoknak, sőt, akár indokot is farigcsál hozzá: milyen korosztály az, amely nincs tisztában a múltjával. Így a könyvtár eredményességének és hatékonyságának kérdése morális színezetet kap, és erkölcsi alapról lehet megfellebbezhetetlen ítéletet alkotni. Melynek segítségével sikerül újabb koporsószeget beverni a könyvtárak egyszervolt imázsába. (MG)
Régebbi hírforrás(ok): Miért nem voltunk (vagyunk?) képesek kordában tartani az állománynövekedést? link