Ha meglenne a FIKSZ régi anyaga (meglesz), linkelném azt a bejegyzést, amelyben anno az Annoyed Librarian (kb.: dühös könyvtáros) blogot a legjobb könyvtári ‘counter-blognak’ (ellenblognak) neveztem. Azóta is lelkesen olvasom — hála az égnek az idő múlásával semmivel sem lett ‘puhább’ és kevésbé vehemensen ostorozós, hiába fogadta be a LibraryJournal.
Tudjátok mi a fura? Egyre több dologban értek vele egyet. Ez persze nem az a tökéletes pálfordulás, amit az itthoni könyvtári közeg megjósolt velem-velünk kapcsolatban (‘majd ha már idősebb leszel’, ‘majd megtapasztalod te is’), sokkal inkább az idealista ábrándok teljes elvesztése, a kiábrándultság és a hurráoptimizmus vagy világmegváltó törekvések helyetti tele-van-a-puttonyom-érzés számlájára írható.
Az Annoyed Librarian legutóbbi bejegyzése a ALA Annualt (az amerikai könyvtáros egylet éves hitgyülijét, vagy ha úgy tetszik, az ‘amcsi vándorgyűlést’) savazza, persze néhány szó cseréjével simán a magyar hitgyülire is át lehetne írni. A szerző szerint a New Orleansban tartott ALA Annual fénypontja a jéghideg martini egy csendes kis bárban, a konferenciától távol.
FIKSZ