‘A magyar iskola nagyon beteg. Egyik fő baja, hogy minden fordítva van benne. Elvileg az iskola lenne a diákért, gyakorlatilag a diák van az iskoláért. Elvileg a cukorkák színe szerint csoportot szervező továbbképző tótumfaktum lenne a továbbképzendő tanárokért, gyakorlatilag a hétvégéjüket is feláldozó beterelt tanárok vannak a cukorkaszín szerint csoportot alkotó továbbképzés-vezető zsebéért. Elvileg a legelesettebbekre kellene a legtöbb figyelem, gyakorlatilag őrajtuk lehet a legtöbbet spórolni. Elvileg a szakma legjobbjait kellene a tenyerén hordoznia a rendszernek, gyakorlatilag ők számítanak a posványt megzavaró renitens alaknak. Egyáltalán hogy lehet ilyen helyzetben még iskoláról beszélni? Hát úgy, hogy bármilyen irreális, még mindig vannak emberek az oktatásügyben.’
FN