Sokszor és sokat hangoztatott véleményem az, hogy nem méltó az az állapot, amiben a magyar könyvtári és információ-technológiai szaksajtó van, legalábbis így kívülről-alulról nézve (ez több szempontból is képzavar, kommentben lehet fejtegetni). Nem feltétlenül tartalmilag, bár újabb elvárások nyilván mindig vannak, hanem inkább technikailag, amibe nagyon sok minden belejátszik.
1. A mennyiség. Értem én, hogy (majdnem) minden szervezetnek van annyi önérzete, hogy kell neki egy lap, de ha kicsit mögéje próbálunk látni a dolgoknak, akkor világos, hogy jórészt egy forrásból (OKM NEFMI, NKA, pár ezer könyvtáros stb.) táplálkoznak ezek a lapok, magyarán egymásnak (is) nehezítik meg a működést. Ha fele ennyi lap lenne, pont kétszer annyi jutna mindegyiknek (a mesében, mint tudjuk, de idealizálom a helyzetet).
2. A tartalom. Tudom, hogy nem az IT körül forog a világ, de sajnos mégis, legalábbis errefelé. Ha összehasonlítom az amerikai és a magyar lapokat, akkor elég szembetűnő, hogy mekkora különbségek vannak. Persze ez lehet a szakértelem hiánya is, de ezen lehet szerintem még a legkönnyebben segíteni (most inkább ne itt és most, hogy hogyan).
3. A forma. Az van most, hogy a kemény borító és a kapcsos tűzés a maximum, ami kijön a büdzséből és a tartalomból. Nem azt mondom, hogy a csilivili hiányzik, de mennyivel jobb érzés és vonzóbb egy színes, legalább 100 oldalas magazint a kezembe fogni, mint egy iskolai osztályújságot? (ez meredek volt tudom, sarkítok, hogy jobban lehessen érezni a különbséget).
4. … (folyt. az alábbi linken)
Élet és Könyvtár