Nem csak nappali szakos hallgatók írnak szakdolgozatokat, akik az első munkahelyet keresik. Posztgraduális hallgatók számára akár dobbantás is lehet a jól sikerült opusz. Ugyanis a sokszor a tandíjat is részben álló intézmények a legritkább esetben igyekeznek kihasználni a tudásnövekedést. (Mert szerintük nem is? Mert csak több bért kell utána fizetni? Mert feltámad az irigység szelleme? Vagy veszélyes lenne minden változtatás? Jó lenne változtatni, csak ne ez a kolléga mondaná — kínos lenne elfogadni a javaslatát?) Csak a megfelelő kultúrával bíró szervezetek teszik át gyakorlatba a szakdolgozatokban rejlő innovációs értékeket (nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, hanem amolyan kaizenes vagy minőségkörös ‘minden kis lépés számít’ jellegű fejlesztési hozzáállásra). Ahol nincs versenyszellem, erős minőségszemlélet, a vezetés kicsinyes vagy a legkisebb ellenállás mentén evickél, ott a munkatársak továbbképzési rendszerben született posztgraduális vagy másoddiplomás munkái rendesen elkallódnak, vagy épp konfliktusok forrásává válhatnak. Megérik tehát a nagyobb szellemi kihívás érdekében a munkahely-váltás.
A sorozat korábbi cikkei: link
összeáll.: MG