Rongáljunk-e könyveket?

Itt most nem könyvégetésekre gondolok, és nem is arra, amit annakidején Hans Martin Fagerli mondott Oslóban a magyar könyvtárosoknak, hogy tudniillik ő rendszeresen széttép egy-egy könyvet a könyvtároshallgatók évfolyamai szeme láttára, hogy vegyék észre: a könyv nem szent tehén, és igenis, a legtöbb dokumentumpéldány életében elkövetkezik az, hogy meg kell semmisíteni. Nem is arra a szükségből alkalmazott könyvtárosi szokásra, hogy a selejtezés törvényileg előírt hosszú és a munkaidő miatt hihetetlenül drága procedúráját kikerülve a polcról húsz éve le nem vett könyvnek néhány lapját kitépve, “megrongálódott dokumentum!” felkiáltással egyszerűen, selejtként törölje az állományból. Szóval, nem ilyen drasztikus megoldásokra gondolok. Inkább arra, hogy a könyv – vagy dokumentum – élettartamát figyelembe véve hogyan tudjuk azt a leghasznosabbá tenni…