Információfogyasztás vagy elmélyült olvasás? – hangzott el a kérdés az Itt vagyok podcastban.
Nyáry Krisztián: – Attól függ, hogy milyen olvasás: információfogyasztás vagy olvasás? Kérdés a kettő közötti különbség is. Nagyon gyakran belemegyünk abba, hogy van a jó olvasás, a fókuszált mély olvasás, és van a rossz, amit az interneten csinálunk, skimmingelünk (bekavarjuk az információkat és végzünk). De ez nem jó vagy rossz, hanem két nagyon fontos képessége az embernek. Az a rossz, ha csak az egyikre kényszerülünk rá, vagy csak az egyiket csinálunk, csináljuk, és a másikról leszokunk, mert ez egy kicsit olyan, mintha az ősembernek a két fontos képességét vetném össze.
Az egyik ez a fókuszált olvasás, ami mondjuk a vadászat. És ha nem fókuszálsz eléggé, akkor kiderül, hogy te nem a vadász vagy, ha nem a préda. De van a “sok információból kiszedni valami fontosat” olvasás is. Ez mondjuk a gyűjtögetés, hogy megállsz a mező szélén és nézed, hogy hol vannak a bogyók. És most ezt csináljuk. Kinyitod a kedvenc internetes portálodat és nem tudod elolvasni, mert csak a nyitó oldal annyi, hogy nincs annyi időd. Ezért vastagon szedett rész, képfelirat, cím, és már lehet haladni tovább. Ez hasznos, mert valami információt kinyersz. Akkor van a baj, hogyha ez lecserélődik teljesen, és kiszorítja a fókuszált olvasást.
A nagyon aktív nyugati világban élő felnőttek erre kényszerülnek egész nap. Tehát mi ezeket mérjük mindenféle társadalomtudományi kutatásokban, hogy kik az olvasók meg kik a nem olvasók Magyarországon. És a nem olvasók elég masszív tömeg. Ma már a könyvet nem olvasók a többség. S ez két, körülbelül egyforma részre osztható.
– Az egyik, aki tulajdonképpen nem tud, ők a funkcionális analfabéták, ismerik a technikáját, de nem használják, és nem tudnak értelmezni egy szöveget. Ez nagy probléma.
– Egy picit kisebb, körülbelül 25%-a felnőtt magyaroknak, aki azért nem olvas szépirodalmát, mert egyébként nagyon sokat olvas, mert dől ránk a digitális információ egész nap, és egyszerűen nem tudjuk ezt fókuszáltan feldolgozni. Nem erre van kitalálva az agyunk. És akkor így szedegetjük belőle a morzsákat.
Ez utóbbival se lenne baj – én is ezt csinálom napközben, meg mindenki -, ha megtalálunk legalább napi 20 percet, hogy megtartsuk a másik képességünket, a fókuszált olvasást.
Itt vagyok podcast