A gasztromedicina által használt hormézis szerint az idegen hatások hiánya és túlsúlya egyaránt káros lehet. Analógiásan például az olvasás szorgalmazása, könyvek ajánlásának mennyisége, az állománynagyság is céljainkkal ellentétes lehet. Korábban írtunk a választási túlterhelésről link , mely szerint az optimálisnál nagyobb könyvállomány önmagában is csökkenti a használatot. De az átadni kívánt információ mennyiségével is csínján érdemes bánni: link . (MG)
“A hormézis lényege alapvetően egyszerű. Ugyanaz a hatás kis dózisban kedvező alkalmazkodást indíthat el, nagy dózisban viszont már ártalmas lehet. … Ez azonban nem csak a brokkolira és más élelmiszerekre, összetevőkre igaz.
A hormetikus hatás ugyanis eleve dózisfüggő. Ami egy ételben, a maga természetes közegében enyhe alkalmazkodási ingert jelenthet, koncentrált formában már egészen másként viselkedhet. (…) nagyobb dózisban a hatás könnyen kétélűvé válik. Ami kis mennyiségben kedvező válaszokat indíthat el, túl nagy adagban már prooxidatív vagy más szempontból kedvezőtlen hatású is lehet. Ezért is félrevezető az a gondolat, hogy ami kis mennyiségben jó, abból több még jobb lehet.
A mediterrán étrend éppen azért izgalmas ebből a szempontból, mert nem egyetlen molekulában gondolkodik, hanem egy egész étkezési mintázatban. Ennek része a sokféle növényi alapanyag, a rendszeresen használt olívaolaj, a hüvelyesek, a teljes értékű gabonák, valamint az is, hogy összességében kisebb a gyulladásos terhelés, és ritkább az energiafelesleg. A jó étrend nem attól működik, hogy egyetlen biológiai hatásra épít, hanem attól, hogy olyan belső környezetet teremt, amelyben a szervezet saját javító folyamatai kedvezőbben működhetnek. A hatás nem egyetlen felkapott molekulán múlik, hanem a sok apró inger összeadódásán. (Pulzus)
Pulzus, HVG