Itthon befóliáztak, eldugtak könyveket, a választás előtt nem sokkal egy könyvtáros szakmai csoportban még arról írtak: náluk a pincébe kellett vinni a nemkívánatos köteteket. Úgy tűnik, a könyvvel csak a baj van.
“Nem a kormány fentről jövő parancsával kezdődött, nem diktátummal, nem cenzúrával. Nem. A technika, a tömegkultúra és a kisebbségi nyomás tette meg a magáét. (…) Ma, a kormányoknak köszönhetően, mindenki boldog, mert mindenki egyforma. Minden olyan könyv, amely vitát szít, tilos.” Ray Bradbury műve, a Fahrenheit 451 tár elénk egy elképzelhetetlen, disztópikus világot, egy helyet, ahol bizonyos művek olvasása bűn, és ahol a tűzőrök vigyázzák: a kötetek a lángokban végezzék. Idáig éppenséggel nem merészkedett az áprilisban leköszönt Fidesz-kormány, de a gyermekvédelemre hivatkozva durván beavatkozott a magyar könyvpiac működésébe.
Az Európai Unió Bírósága által jogsértőnek talált, a könyvek fóliázását előíró “homofób törvény” és a könyvesboltokat sújtó fogyasztóvédelmi bírság reményeink szerint az egykori kormánypárttal együtt a feledés homályába vész, de az okozott anyagi és mentális kár jó darabig velünk marad.
Ha jogkövetők akarnak lenni, akkor igen, hiszen mi van, ha egy fejlődésregényben vagy kortárs ifjúsági műben minimálisan megjelenik a homoszexualitás? Szakmai fórumok arról számolnak be, hogy a könyvtárosok magukra maradtak a döntéssel, így sok helyen automatikusan lépett életbe az öncenzúra. Vagy valaki adott egy lökést az elhatározáshoz, mint Nagymaros korábbi polgármestere, Heinczinger Balázs, aki maga vette kézbe a dolgot, és a helyi bibliotéka polcáról levetette a Meseország mindenkié kötetet [vö.: link ]. De legalább az is valami, hogy nem darálta le, mint Dúró Dóra, tehetjük hozzá.
Népszava