Megkérdeztük ismét: A minőségirányítási szemlélet elterjedtsége a hazai könyvtárakban

A múlt heti KIT-kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
7 – átjárja a rendszert
2 – ha számonkérik, alkalmazzuk
19 – jelképes szintű
2 – olyan természetes, hogy már nem is beszélünk róla.
Összevetve a korábbi három hasonló felmérésünkkel: link .

A diagramon érdekes jelenséget fedezhetünk fel. Bizonyítani nem tudjuk, de feltételezésünk megerősödött, amit már 5 éve is sejtettünk: link , azaz a legutóbbi szavazáson nagyon feltűnően kiugrott az “átjárja a rendszert” válasz. Mindez kérdéseket vet fel, pl.:
– kiknek és miért lehetett érdekében legutóbb jobb színben feltüntetni a sok-sok pénzzel megtámogatott könyvtári minőségirányítási mozgalom szakmai beágyazottságát?
– ha igaz az egyoldalú szavazási dömping, mennyire etikus a cselekedet?
– miért nem találkozhatunk a minőségirányítási mozgalom minőségének feltárásával?
Válasz persze nincs a kérdésekre – nagymintás, reprezentatív felmérés hiányában. De gondolkodni, tűnődni, tippelni azért lehet.

Ha tárgyilagos következtetést akarunk levonni a nem reprezentatív adatokból, akkor arra juthatunk: a minőségirányítás (mint mozgalom legalábbis!) nemigen gyökeresedett meg a magyar könyvtárakban. Úgy tűnik, nem volt hiteles az erőfeszítése a mozgalomban érdekelteknek. Ami egyébként nagy kár, mert – hitelesség esetén – a törekvés alapvetően a máig nem túl fejlett használóközpontú megközelítést erősíthette volna a szolgáltatásközpontú szemlélettel szemben, jótékonyan növelve a szakma elismertségét. Tűnődés és továbbgondolás – ajánlott. (MG)

Hírforrás:
KIT-információ