Talán Maurice B. Line angol könyvtári tanácsadó innovatív könyvtárti menedzsment kurzusai voltak az első impressziók 1992-93-ban, amelyek ráirányították a figyelmet a minőségügyre. Feltehetően ez a téma volt a kínálatában a “legszexibb” a kevésbé vonzó, de annál meghatározóbb szervezeti kultúra, munkatársak bevonása vagy stratégiai tervezés stb. koncepciók mellett. A kor könyvtári döntéshozói mozgalmat is fejlesztettek rá, melynek egyes elemei ma is láthatóak. S noha alapvetés és tartós érvényű, hogy a “minőséget a használók igényei határozták meg”, a könyvtáhasználat több évtizedes, lassú, de kitartó csökkenése arra mutat: nem sikerült a minőségügy által megváltani a könyvtáros szakmát. A kimutatható lakossági elismerés a minősített könyvtárak számának növekedésével ellentétes irányú.
A múlt heti kérdésre kapott tájékoztató jellegű válaszok megoszlása:
5 – A minőség ügye fontos, de a mozgalom az előző évtizedek divatja
3 – Ügye töretlen, ld.: minősített könyvtárak, minőségi díj
6 – Fontossága egyre hangsúlyosabb
21 – A használók elvárásaival érdemes foglalkozni, nem a mozgalommal
A válaszolók közel háromnegyede túllépne a minőségirányítási mozgalmon, negyedük szerint viszont továbbra is fontos. A többség szerint a mozgalmat hagyva, a használók szerinti minőséggel érdemes foglalkozni, bár ez némileg ellentmond a szakmai közlések túlnyomó többségének szolgáltatásorientált megnyilvánulásaival. Mindenesetre az irány biztató. A könyvtári minőségügyi kitüntetéseket is értékelték a válaszadók, közel 10%-ban.
Mindez diagrammal: link . (MG)
(E híranyag további összefüggései a ‘Mit ér az a könyvtár, amelyben én nem vagyok benne?!’ c. előadásban hallhatók. Ha érdekel, írd meg: kit@gmconsulting.hu.)
KIT-információ