A digitális platformok üzleti döntései egyre bizonytalanabbá teszik a kulturális tartalmak hozzáférhetőségét. Ebben a környezetben a közkönyvtárak – különösen az audiovizuális gyűjteményekkel foglalkozó könyvtárosok – kulcsszerepet töltenek be az értékes, vitatott vagy eltűnőfélben lévő művek megőrzésében. A “videókölcsönző” szerep nem visszalépés a könyvtárak számára, hanem tudatos, jövőorientált válasz.
Amerikai közkönyvtárak audiovizuális gyűjteményfelelősei így nyilatkoztak a helyzetről:
– A streaming drágul, a kínálat töredezett, sok tartalom időszakosan vagy végleg eltűnik. Ezért a felhasználók egyre gyakrabban fordulnak könyvtárakhoz filmekért, videójátékokért.
– A régi, klasszikus játékok és filmek beszerzése egyre nehezebb és költségesebb, mivel kifutottnak számítanak. Egyes könyvtárosok listákat vezetnek a kereskedelmi forgalomban nem elérhető filmekről, és adományokból tartalékolnak példányokat.
– Több könyvtár tudatosan erősíti DVD-, Blu-ray- és videojáték-gyűjteményeit. A fizikai hordozók különösen fontossá válnak jogviták miatt eltűnő, vagy soha meg nem jelent digitális tartalmak esetén. A fizikai hordozók nem tökéletesek, de jelenleg stabilabb hozzáférést biztosítanak, mint a digitális licencmodellek.
– A videojáték-gyűjtemények bevonzzák a fiatalokat, akik később más könyvtári szolgáltatásokat is igénybe vesznek.
– A streamingplatformok algoritmusai a friss, könnyen kategorizálható tartalmakat részesítik előnyben, a filmtörténeti értékek háttérbe szorulnak
– Egyes tartalmak – különösen marginalizált közösségekhez kapcsolódók – eltűnésének kockázata kiemelkedően magas.
A közkönyvtárak egyre inkább kulturális “biztonsági mentésként” működnek. Így a tudatos gyűjteményépítés szakmai felelősség, nem pedig nosztalgia. A könyvtár alternatíva azoknak, akik nem tudják vagy nem akarják megfizetni a streaming-előfizetések. Mindezek által a gyűjtemények hozzájárulnak a kulturális sokszínűség és a szólásszabadság megőrzéséhez. (Ref.: Habók Lilla)
404 media