A borfogyasztás is, akár a könyvtálátogatás, lassan csökkenőben van. Éppen ezért érdekes olvasni egy boros “kollégát”, milyen gondolatmenetet, eljárást alkalmaz. Vajon ki lehet cserélni szövegeiben a boros szavakat könyv, könyvtár, olvasás kifejezésekre? (MG)
A borászatoknak a saját túlélésük érdekében is a fiatalokat kell a bornak leginkább megnyerniük – állítja Frittmann János. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnökét a spritzek és gyöngyözőborok mellett az amerikaikabóca-fertőzésekről is kérdeztük.
HVG: Mi ma a jó magyar bor ismérve?
FJ: Reflexből azt mondanám, hogy az, ami az adott illetőnek ízlik. Kicsit cizelláltabb formában ez úgy hangzik, hogy a jó bor az, amit a fogyasztók a mai életritmusuk és a megváltozott étkezési szokások mellett szívesen fogyasztanak.
HVG: Ehhez képest milyen valójában a magyar bor ma?
FJ: Egy-egy borról gondol valamit a borász, a sommelier és a vásárló. Ideális esetben ezek egymáshoz közel álló gondolatok. A fogyasztói ízlést csak akkor lehet befolyásolni, ha jó borokat kínálunk, de a gyakorlatban ez mégsem törvényszerű. Azt biztosan tudom, hogy aki ma borból él, annál a számoknak a végén találkozniuk kell a piaccal. A lehetőség megvan arra Magyarországon, hogy a borászatok és a borvidékek eladható, kedvelhető, gyümölcsös borokat készítsenek, belföldre és külföldre is. A sikeres exporthoz kell a brand építése és a sok marketingköltés is. (…) Ha a borászatok, azok a családok, cégek, akik ebből a tevékenységből élnek, fenn akarnak maradni, akkor ma a fiatalokat kell megnyerniük. Az a fő feladatuk, hogy meggyőzzék őket: inkább bort fogyasszanak, ne más alkoholtartalmú italt. Nehéz helyzetben vagyunk, mert a bor jó stresszoldó, emellett egy kvaterkázós termék, amihez le kell ülni beszélgetni. És éppen az ilyen beszélgetések tűnnek el. Most is ezért forszírozom az egyetemi borklubok fontosságát, a fiatalok közt végzett edukációt és marketinget.
HVG (48. sz.) / térítéses tartalom