Az idei Vándorgyűlés KIT műhelyének egyik tanulsága, hogy a különböző szolgáltatások, civil szerződések közös pontja, hogy még hiányos az olvasói visszajelzés-gyűjtésének módszertana, illetve annak csatornái. Fülöp Endre esettanulmánya – Adatalapú szolgáltatásfejlesztés a Qulto STAT segítségével link – épp arra világított rá, hogy a visszajelzés hiánya csak látszólagos: a felhasználók a kattintásaikkal folyamatosan “szavaznak”, csak eddig nem hallottuk meg őket.
A visszajelzések gyűjtése ma már nemcsak a “Vendégkönyv” vagy kérdőívek kitöltését jelenti. Az innováció leginkább abban rejlik, hogy a könyvtárak a passzív megfigyelést és az adatalapú elemzést hívják segítségül, így az olvasónak nem kell “dolgoznia” ahhoz, hogy véleményt mondjon – hiszen a viselkedése beszél helyette. Ilyen olvasói viselkedésmérők lehetnek az olvasó digitális lábnyoma, vagyis a kattintás-hőtérképek, vagy eseménynaplókat és statisztikákat gyűjtünk, esetleg eszközhasználati szokásokat elemzünk (milyen napszakban, milyen eszközről, stb).
A KIT műhelyben bemutatott esettanulmány arra mutatott rá, hogy a felhasználói viselkedésminták elemzése képes pótolni a hiányzó verbális visszajelzést: amikor az adatok alapján optimalizálták az ajánlók megjelenését, a könyvtárosok által szerkesztett listákra érkező kattintások száma megduplázódott, az eloszlás egyenletesebb lett.
Ez a számszerűsíthető eredmény azt bizonyítja, hogy az olvasók valóban igénylik a minőségi tartalmat, és a szakmai munka megtérülése pedig igenis mérhető – nem szavakkal, hanem a szolgáltatás valós használatával.
A legnagyobb innováció ma a “néma adatok” megszólaltatása, amelyek segítik az optimalizálást és döntéshozatalt.
Brada Hedvig