Ulla Leinikka (kommunikációs vezető, Helsinki Central Library Oodi):
– Ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembenézünk. Hogyan jövünk rá, miként segíthetünk a látogatóinknak? Persze azzal kell kezdenünk, hogy mi magunk tanulunk. A könyvtári dolgozóknak is meg kell tanulni felismerni ezeket a jeleket. A Helsinki Városi Könyvtárban szorosan együttműködünk Helsinki város Oktatási Osztályával természetesen. Tehát fogadjuk az osztályokat, akik rendszeresen járnak könyvtárba, és olyan témákat vetünk fel, mint például a környezetvédelem, vagy persze a médiaértelmezés és a kritikus médiahasználat.
Miszler Tamás (igazgató, Csorba Győző Könyvtár):
– A közkönyvtár, mondhatni, elit jelenség, mert Magyarországon… Nem tudom, mi a helyzet Finnországban vagy Ausztriában, de Magyarországon csak a lakosság 20%-a beiratkozott könyvtári tag. Ez egyfajta elit jelenség, és a tipikus olvasó, a tipikus könyvtárhasználó a magasan képzett, diplomás, nagyvárosi nő.
Monika Bragman (adatgazdász, Bécsi Egyetem):
– Ez Ausztriában is így van. Egy barátom, aki egy közkönyvtárban dolgozik, mesélte, hogy tavaly náluk rekordszámú kölcsönzés volt. Azt is észrevette, hogy főként a középosztály jött kölcsönözni. Tehát nem az igazán szegények, hanem a közepes jövedelműek. Már nincs pénzük könyvet vásárolni, mert minden olyan drága lett, ezért a könyveket inkább nem megveszik, hanem kikölcsönzik a könyvtárból. Úgy tűnik, időnként nem azokat érjük el, akiket kellene, és ez gond lehet.
Műsorvezető:
– Javítsanak ki, ha tévedek, de úgy tudom, hogy a közkönyvtárhálózat egész koncepciója azon alapul, hogy megosszuk az erőforrásokat, és elérhetővé tegyük őket azok számára, akik nem engedhetik meg, hogy ezeket felhalmozzák, nem?
MT:
– Ingyenesen beléphetnek a könyvtárba, mégsem élnek ezzel a lehetőséggel, ezért nekünk kell hozzájuk elvinni a szolgáltatásokat. Ez azért kihívás, mert manapság mindent azonnal elérünk.
Átlátszó