Nem gyógyítható, de megelőzhető a demencia, és ebben is hasznos lehet a mesterséges intelligencia; az általa kínált megoldás az életesemények ébren tartásával segít megőrizni a szellemi frissességet.
Márkus Péterék éppen ezért egy olyan MI-alapú alkalmazáson kezdtek dolgozni, amely sokkal több emberhez tudja eljuttatni az emlékterápiát. “Így született meg Lilia, aki nem egyszerűen egy virtuális beszélgetőpartner, hanem a családtagok által feltöltött fotók és az általuk megosztott történetek alapján kommunikál a beteggel, és segít neki az emlékezésben. A program lelke egy, a Lilia platform által létrehozott, meghívásos WhatsApp-csoport, ahova bármely családtag bármikor küldhet be fotókat, rövidebb-hosszabb leírásokat, de akár azt is elmesélheti, mit csinált aznap. A virtuális avatár a családtagoktól kapott információkból családi emléknaplót készít, amit interaktív módon oszt meg a felhasználóval. Vagyis lényegében generatív mesterséges intelligencia segítségével egy emlékterápiás ülést generál, ahol ezeket a különböző emlékeket lehet átélni újra és újra, akár naponta tízszer is.” – magyarázza Márkus Péter. Mindez pedig egy emlékterápiás üléshez hasonlóan javíthat a beteg közérzetén, akár még a tüneteket is enyhítheti.
A programnak emellett egy másik funkciója is van: az adott történethez kapcsolódóan, informatív jelleggel új tudást is megoszt. “Ha például egy beküldött fénykép az Eiffel-torony előtt készült, ahol mondjuk közösen nyaralt a család, akkor nemcsak az útról mesél, hanem azt is megkérdezi, szeretne-e a beteg többet megtudni a toronyról vagy éppen a francia fővárosról. Ezzel nemcsak szórakoztat és tanít, hanem a felhasználónak a témához kapcsolódó saját emlékeit is előhívhatja.”
Végső soron az egész élmény kicsit olyan lesz, mintha élő emberrel beszélgetne valaki a családról, az ismerősökről és a hozzájuk kapcsolódó történetekről. Az avatár úgy is néz ki, mint egy élő ember, ezért is nevezték el Liliának.
HVG (22. sz.) / térítéses tartalom