Mi a jobb? Az embereknek számára biztonságos környezetet nyújtsunk, vagy zökkentsük ki őket a mindennapokból és kínáljunk olyan ingereket, amelyek előre lendíthetik őket mindennapjaikban, céljaik elérése felé? Vö.: állomány rendszeres átrendezése, figyelemfelhívó üzeneteink stb. A bizonytalan válasz feltehetően: van, hogy a felrázás, máskor a megnyugtatás… A kérdés a várostervezőket is elgondolkodtatja. (MG)
Sokszor elhangzik fontos szereplők szájából, hogy a 15 perces város gyakorlatilag megvalósult a budapesti belvárosban. Pedig valójában ott sem tudjuk, hogy az emberek e szerint élnek-e, de azt hiszem, elég jól megjelenik már ebben a párbeszédben, hogy a város perifériáján sokkal nagyobb probléma a modell megteremtése, mint a központi negyedekben – mondja Lengyel Balázs, a Corvinus Egyetem Corvinus Institute for Advanced Studies interdiszciplináris kutatócsoportjának folyamatkoordinátora.
A 15 perces városnak több olyan kihívása van, amivel érdemes foglalkozni. Jelentős harvardi közgazdászok például azért kritizálják a koncepciót, mert ha azt a mobilitást serkentjük egy városban, ami csak a lokális környezetben valósul meg, akkor csökkentjük annak a valószínűségét, hogy az egymástól távolabbi helyeken élők egymással keveredjenek. Szerintük ez nem jó, mert az embereknek keveredniük kell ahhoz, hogy a különböző véleményeiket, tudásukat meg tudják egymással osztani, hajtva ezzel is a gazdaság fejlődését.
A másik típusú kritika szerint a 15 perces város erősíti a szegregációt. … a városi keveredést, amit mi itt a városgazdaságtanon belül nagyon fontosnak tartunk, sokan nem szeretik. Nem szeretik, mert olyan közegben szeretnek mozogni, ami számukra biztonságos, ami számukra komfortos, és ha el kell menniük egy olyan környezetbe, ami gazdagabb, mint ahol laknak, vagy épp sokkal szegényebb, akkor ott nem érzik magukat jól.
Hely