A polgárságot nem kizárólag a jövedelem alapján lehet körülírni: ez az a réteg, amelynek fogyasztási szokásai mintaadónak számítanak egy polgári társadalomban, s nagyon fontos jellemzője a kultúrafogyasztás, a társadalmi és civil aktivitás is. Azaz olyan állampolgári erények birtokában van, amelyek egy társadalom kiegyensúlyozott működéséhez szükségesek. Az persze már G. Fodor Gábor elszólásából is tudható, hogy Orbánék esetében a polgárosodás hangoztatása csak politikai termék volt – ez meg is látszik az ország mai állapotán.
A foglalkoztatottak negyven százaléka ipari munkás vagy szakképzetlen munkaerő – közülük kevesen lesznek majd a jövendő erős magyar középosztály tagjai. A kormány nem a magas hozzáadott értékű iparágakban fejlesztett, még az oktatást is a “munkaalapú társadalom” ideológiájához próbálja idomítani. A tanulók szakképzés felé terelése, a gimnáziumi oktatás leértékelése, a diplomások körének évek óta tartó szűkítése szinte kizárja a középosztály – bővített – “újratermelését”. A 25-34 évesek között a diplomások aránya újra beesett 30 százalék alá, a teljes népességben pedig nem éri el a 20 százalékot. A felsőfokú végzettségű fiatalok tekintélyes hányada már külföldön dolgozik, él a családjával.
Az európai országokban az értelmiség természetes módon a középosztály része, Magyarországon viszont anyagilag annyira kivéreztetett, hogy jó részük a napi létfenntartásért küzd. Gyengeségüket az is szemléletesen mutatja, hogy nem igazán képesek eltartani a kormány által kivéreztetett független kulturális intézményeket.
HVG (6. sz.) / térítéses tartalom