Arról, hogy Ausztriában rengeteg – mostanra közel százezer – magyar él és dolgozik, gyakran lehet hallani. Arról viszont, hogy pontosan kik hagyják el Magyarországot és hogyan jönnek be a számításaik, egészen idáig nem sokat lehetett tudni. Így aztán hiánypótló az a kutatás, amit az Osztrák Tudományos Akadémia és a Budapesti Corvinus Egyetem közösen valósított meg, és három év után idén nyáron fejeződik majd be. A MIGWELL projekt két koncepciót, a migrációt és a jóllétet kapcsolja össze úgy, hogy ezek kétirányú hatását vizsgálja: egyrészt azt, hogy miként hat a jóllét a migrációs szándékra, másrészt azt, hogy miként változik a jóllét megítélése a migráció hatására.
Németh Ádám mesélt egy tiroli hotelben dolgozó, több diplomás férfiról, aki azt mondta, hogy ő nem panaszkodik, pedig akár sírhatna is, hiszen valaha saját irodája volt, de neki az jelenti a kompenzációt, hogy most évente kétszer-háromszor eljut nyaralni. Egy másik interjúalany, aki kifejezetten magasan iskolázott, és otthon könyvtárosként dolgozott, most egy osztrák szupermarketben árufeltöltő. Ő például személyes tragédiának élte meg, hogy mivel németül még nem tud, és saját bevallása szerint soha nem is fog annyira tudni, hogy labdába rúgjon az osztrák munkaerőpiacon, lemondott arról, hogy valaha a saját szakmájában helyezkedjen el. De ezt az áldozatot azért hozta meg, mert ilyenkor mindig visszaemlékszik arra, hogy a hónap végére állandóan elfogyott a pénze. A megküzdési stratégia egyénenként is változik, de ez már inkább pszichológiai, mint szociológiai kérdés.
Qubit