Már indulás előtt lábon lőjük magunkat akkor, ha a könyvtárszakmai fejlesztéseket könyvtárszakmai keretek között képzeljük el. Ennek az oka, hogy – bár önérzetünket látszólag csorbíthatja – a világ legdinamikusabb fejlesztései már csak anyagi okokból sem a könyvtárak terén zajlanak. Ezért bölcsen tesszük, ha alaposan tanulmányozzuk
– a nem könyvtári fejlesztéseket és
– a könyvtárak küldetésében szereplő célcsoportok kifejezett és ki nem fejezett igényeit.
Normál esetben sokat segítene a magyar könyvtári stratégia, de az már nincs, és amikor volt, akkor sem a fenti két pont alapján készült.
Az első pontra vonatkozóan David Epstein megállapítása: “A külső nézőpont erőteljesen szembe megy az ösztöneinkkel, mivel a döntéshozónak figyelmen kívül kell hagynia az előtte álló feladatok egyedi, felszíni jellegzetességeit, amelyeknek pedig alapos ismerője, és strukturálisan hasonló külső analógiákat kell keresnie. Ehhez az kell, hogy látókörünk szűkről szélesre váltson.” A szűkebb látókörrel ugyan lehet, hogy sikerül elérni, hogy dolgainkat jól csináljuk. Ám a siker érdekében az is kell, hogy – a széles látókör segítségével – a jó dolgokat csináljuk.
Epstein nem utal Kazinczy Ferencre, de mi megtehetjük: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”
Ha tehát a könyvtári innovációban eszközt és célt keresve nem tekintünk a könyvtár határain túlra, saját tehetetlenségünk csapdájában maradunk. (összeáll.: MG)
(Egy éve írtuk.)
Epstein, David: Sokoldalúság, HVG, 2021, p. 112 ; KIT-összeállítás