Az idén 120 éves Fővárosi Szabó Ervin könyvtár története tulajdonképpen a Podmaniczky utca 45. alól, a szabadkőművesek Symbolikus Nagypáholyából indult, ahol az első tervek szerint az 1901 óta működő “ingyenkenyér-bolt” mellett nyitottak volna könyvtárat, méghozzá azért, hogy a rászorulók az “anyagi táplálék kiegészítésére” használják – írja Remete László.
… Az “ingyenkenyér-boltban” napi három alkalommal bárki kérhetett két szelet kenyeret, kettőt pedig elvihetett magával; ha a Podmaniczkyn megnyílt volna valaha a könyvtár, ott hasonló rendszerben könyvet lehetett volna igényelni. Ebben az esetben kész is lett volna “a szép alkotás”, amit a páholy tagjai maguk elé tűztek: a könyvtárat a Deák Ferencz páholy alapításának 25. évfordulójára időzítették volna, és ebben az esetben a kenyérbolthoz hasonlóan az üzemeltetésről, az üzlethelyiségről és a könyvtár fenntartásáról is kizárólag a páholy gondoskodott volna.
A[z Almássy téri] könyvtár Szabó Ervin szakmai felügyelete mellett készült el, és azért kapta a kettes számot (hiába itt indult meg először a kölcsönzés), mert az egyes számot egy később létesülő mintakönyvtárnak tartogatták. Ennek szintén kacifántos a története, mindenesetre Szabó Ervin az Almássy téri könyvtárat tekintette az első public librarynek, azaz nyilvános könyvtárnak, ahol “lehetőleg minden megkötöttség nélkül kell könyvvel ellátni a lakosság legszélesebb rétegét”. Erre az ellátásra szükség is volt: az 1900-as évek elején “Bécs tíz lakosa átlag 15 könyvet olvasott el annyi idő alatt, míg tíz budapesti lakos egyet”.
Qubit (előfizetéses tartalom)