Vannak országok, ahol a könyvtárak fizetnek az íróknak, ha valaki kiveszi a könyvüket.
Az első PLR-rendszert (public lending right – közkönyvtári kölcsönzés után járó jogdíj) 1941-ben állították fel Dániában, de a világháború miatt kicsit csúszott a dolog, így csak 1946-ban lépett valóban hatályba. Norvégia és Svédország is követte a dánokat egy hasonló rendszerrel, és jelenleg már 35 országban működik ilyesmi valamilyen formában. Emellett még nagyjából két tucat ország foglalkozott jogalkotói szinten a témával, de egyelőre nem hoztak konkrét lépéseket az ügyben.
Az egyik megoldás – a ritkábbik, például ami Hollandiában működik – az, hogy maguk a könyvtárak fizetnek. A másik, hogy egy kormányzati szereplő, mondjuk, a kultúráért felelős minisztérium állja a számlát. Angliában például a British Library kezeli a PLR-t. A 2022-2023-as időszakban egy kölcsönzésért 13,69 penny, azaz 62,5 forint járt, de korábban volt az összeg már ennek a duplája is. 2016-ban több mint 6 millió fontot (majdnem 3 milliárd forint) osztottak így ki szerzők között.
Magyarországon az egészet szabályozó rendelet link szerint például azok a könyvtárak, amelyek nem számítógépen vezetik a nyilvántartásukat, ami alapján adatot tudnának szolgáltatni, nem kötelesek fizetni. Ezen felül a jogkezelő (a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület – MISZJE) évente legfeljebb húsz könyvtárból kérhet be adatokat. Ezek között kell, hogy legyen 1 Fővárosi Önkormányzat által fenntartott közkönyvtár, legalább 2 vármegyei;, 3 városi, 2 község és 2 egyetemi könyvtár.
Telex