Nagyon emlékezetes volt olyan emberrel találkozni, aki beszélgetésünkkor pont akkor és pont azt, pont úgy mondta, ahogyan én azt megtudni szerettem volna. Az egyik ilyen vagy 20 éve az Országgyűlési Könyvtár (mára nyugalmazott) munkatársa volt. Csak ámultam ösztönös vagy tanult(?) tájékoztatási képességén.
Hasonló élményem volt egy német városban, ahová a vasúti társaság jelentős késéssel juttatott el. Csatlakozás ezért már nem volt. A társaság helyi szállodájában felkínált szoba felé tartva gondoltam: most kellene egy egyszerű térkép a városról, hogy tartalmas legyen esti sétám. A szobába érkezve szempillantás alatt megkaptam a választ: az ágy felett tapétaként volt látható a környék térképe, ahol a tartózkodási hely is jól látható volt. – Csettintettem 🙂 (MG)
KIT-információ