KIT: A könyvtárosság és az írói tevékenység között milyen logikai, szemantika kapcsolatot találsz?
UR: A világra nyitott ember természeténél fogva jó könyvtáros lehet. Az utóbbi szakma azonban nagyon különböző részekből van kirakva. Kis könyvtárakban ebből csak az egyik, az olvasók és a könyvek, és az olvasókkal való kapcsolat, a referensz munka érvényesül.
Elsősorban itt jó azoknak, akiket a könyv és az emberek kapcsolata érint meg. A közlékeny, a könyvek mellett az emberekre is kiváncsi alkat. Áldott tulajdonságot.
Ettől azonban nagyon különbözik a feldolgozói munka, és azon belül is a formai és a tartalmi feltárás. Az előbbi – a források bibliográfiai leírása – precíz tárgyi azonosításban, a pontosságban örömet találó személyiséget igényel. A másik, a források tartalmának kereshető tárolását biztosító osztályozás, tárgyszavazás egy más fajta “pontosságot” igényel: valaminek a belső világát felfedezni szerető hajlamot, a könyv tartalmának lényegét kifejező, a megtalálását, “megkereshetőségét” biztosító fogalmak felismerést.
A feldolgozó könyvtáros gondolkodásával megragadott eme fogalmakhoz a következő lépésben meg kell találnia az alkalmazott osztályozási rendszer legmegfelelőbb jelzeteit, vagy a használt tárgyszórendszer, tezaurusz / névtér legmegfelelőbb tárgyszavait. Adott esetben pedig a szabadon választható tárgyszavakat.
Teljesen más munka a beszerzés / gyarapítás, mely kereskedelmi nyitottságot is igényel a könyvek iránti ösztönös érdeklődés mellett.
És megint teljesen más a raktározási munka, melyben logisztikai készségek is szükségesek.
A könyvtári munka gépesítői, ezen belül azok, akik az alkalmazott szoftverrel, adatcsere-formátumokkal stb. foglalkoznak. Az utóbbiak afféle interfészek a könyvtáriság és a gépiség között. Mára fundamentális a szerepük, két világ határán állva. Rajtuk múlik, hogy emberszabású-e egy könyvtári informatikai rendszer felülete, mely a természetes értelem számára otthonos, vagy “számítástechnikai”, merev, embertelen kalodába présel. Vele a megaláztatásba. Az utóbbiban sokszor részesülünk, az elnyomás imigyen gazdagodik változatban.
KIT: A könyvtáros attitűd mennyiben segíti az olvasókkal való kapcsolatteremtést?
UR: Attól tartok, hogy az előzőkben írtak erre is válasz. Nincs egyetlen fajta könyvtárosi attitűd. Ebben a szakmában ez a páratlan, amely gyönyörűséget okoz. Van benne valami univerzális.
Akit ez igazán jellemez, és ráadásul aki emellett parancsolni is tud (tehát kevésbé durván kifejezve: vannak vezetői képességei), az egy könyvtár elhivatott legfelső vezetője. Ritka, kegyelmi állapot. Amikor olykor részem volt ilyen ember felismerésében, boldog voltam.
KIT: Segít-e a könyvtároslét abban, hogy könyveitek – pl. könyvtárakban – terjedjenek?
UR: Az olvasás elterjesztésében, megszerettetésében legfeljebb egy-egy szerencsés találkozás esetén segít. A munkáját örömtelien végző, “első típusú” (referensz?) könyvtáros, és egy-egy olykori érzékeny könyvtárba látogató ember esetében.
Különben egy könyvtárosnak ma szinte nincsen társadalmi hatása. A nemzet csinosítása pislákol. A könyvtárosok mai magyarországi – anyagi nézőpontból stb. is – pária léte a valahol a társadalmi hierarchia legalsó szintjein betonozza be a megbecsültségét. Ettől azonban ez a munka szép. Ha szerény tud lenni valaki, megtalálja benne az örömet és a megnyugvást. A többi a történelem dolga. Az majd kíméletlenül ítél.
Egyedül a szellem napvilága segíthet, ha eljövend.
Ungváry Rudolf legfrissebb kötete: Eszmélésem története. mely kapocsán itt beszél: link .
A múlt héten Horváth Sándor domonkost mutattuk be: link
Ungváry Rudolf