Az egészségügyre fordítható pénz sosem elég, viszont okosan is el lehet költeni – állítja Végh Attila egészségügyi menedzser. Az adatok nyilvánossága és a versenyhelyzet sokat segíthet.
HVG: Csak a britek ilyen transzparensek, vagy másutt is igényt tart a nyilvánosság arra, hogy objektív adatok alapján választhasson az egészségügyi intézmények közül?
VA: Svédországban például évtizedek óta mérik a csípő- és térdprotézis-operációk minőségét. A rangsorban azok a legjobbak, ahol a legkevesebb a műtéti szövődmény, a reoperáció. Ha némiképp szubjektív is, de felmérik, milyen a megoperáltak életminősége, mennyire lesznek önellátóak. A tét nagy: ahol nem elég jók az eredmények, oda kevesen mennek, kevesebb lesz a bevétel, nem tudnak úrrá lenni a gazdasági nehézségeken. Németországban a 120 kórházat működtető Helios multinacionális egészségügyi vállalkozás egy évtizede kezdett jelentéseket publikálni a hozzá tartozó intézményekről. Egyáltalán nem volt minden adatuk szép, kaptak is kritikát eleget. Innen indultak, és ehhez lehetett mérni a teljesítményt. Ettől fogva a sajtó állandóan rákérdezett ott is, ahol nem volt adat, így a többiek is rákényszerültek a mérésre és az eredmények publikálására.
A tehát működtető abban érdekelt, hogy mihamarabb megoldja a válságot.
HVG (19. sz.) / térítéses tartalom