Csák János, az újonnan létrehozott Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetője február 1-jén a kultura.hu interjújában link számolt be az ötödik Orbán-kormány kultúrpolitikai elképzeléseiről. A választások után egy teljes évnek kellett eltelnie tehát, mire megtudhattuk, milyen tervei vannak a Fidesznek, milyen változások várhatóak a kultúra területén. “Vége azoknak az időknek, amikor majd az állam megoldja” – mondta el Csák János. De milyen idők jönnek akkor?
Csák János rámutatott: a kormányzati kultúraértelmezés kerete továbbra is az “Isten, haza, család” triumvirátusa (jelentsen ez bármit). A miniszter inkább azt húzta alá, hogy az állam mostantól a piacilag eleve sikeres, vagy a jövőben piacképesnek tűnő kulturális tevékenységeket szeretné támogatni. A miniszter értelmezése szerint az államnak az a feladata, hogy piacra nevelje a magyar kultúrát. Emellett a magánfinanszírozás, más szóval mecenatúra megerősítését és a középosztály szerepét emelte ki. Csák János feladatának látja továbbá, hogy a kulturális szereplők “professzionálisabb szemlélet sajátítsanak el” minisztersége alatt.
Csák János megfogalmazása szerint “a kultúra célközönsége a középosztály”, nekik pedig van kultúrára elkölthető jövedelmük, mert a miniszter szerint a személyi jövedelemadó 15 százalékra csökkentésével az állam sok pénzt hagyott az emberek zsebében. “Tehát az állam már allokált pénzt, csak nem címkézte fel.” – magyarázta a miniszter.
Kőszeghy Ferenc (Mérce) konklúziója: Saját törvényei vannak, ugyanúgy meghatározza és lehatárolja a kultúrát. Sőt, befogadó helyett fogyasztóvá tesz minket, pedig tudhatnánk: nem ugyanaz megvásárolni egy művet/élményt, mint valójában befogadni, átélni. Az állam feladása – habár a jelen körülményei között érthető az apátia – önfeladás, behódolás a piacnak.
Mérce