A magyarországi képregényes kultúrában egyre több a felnőtteknek szóló, olykor tabukat feszegető alkotás. Ez azonban nem meglepő annak fényében, hogy a képregények történetét végigkísérte a polgárpukkasztás. Bő egy évtizede a magyar képregényes kiadás új erőre kapott: sorra érkeztek a már külföldön befutott címek, miközben a magyar alkotók is számos, immár komolyabb témájú történettel jelennek meg. Legutóbb például az 1241 – Farkasnak foga közt című kötet jött ki, amely a tatárjárásról mesél sokkolóan, vagy a tavalyi Az öreg tigris, mely egy elfeledett légiharcot mutat be 1944-ből.
A képregények történetében azonban a felnőtteknek szóló sztorik nem számítanak ritkaságnak. Az alkotók szívesen választanak merészebb témákat, és olykor a tabukat is döntögetik. – A magyar képregény történetében kevesebb példát találunk polgárpukkasztásra, főleg hogy a rendszerváltás előtt a legtöbb hazai képregény irodalmi klasszikusokat dolgozott fel – mondja Kránicz Bence kritikus. Szerinte, bár a nyolcvanas évek végétől indult humoros lapokban – mint az Új Ludasban – számos merészebb és pajzán rajz szerepelt, azok mai szemmel aligha lepik meg az olvasót.
Más a helyzet az ezredforduló utáni underground képregényekkel. Ezek között vannak explicit meztelenséget vagy erőszakot tartalmazó művek, de ezek már jóval szerényebb közönséghez jutnak el, mint a korábbi, képregényeket is közlő újságok, így botrányt sem igazán tudnak kavarni. – Ezeknek a füzeteknek a közönségét ráadásul olyan sokat látott-olvasott képregényrajongók adják, akiknek az ingerküszöbe is magasabb – mondja Kránicz. A kiadványok közt persze találni, felnőtteknek szóló darabokat is, mint Bayer Antal és Fazekas Attila A Gemini-jelentése, mely az ezredfordulós Budapest üzleti köreiben játszódik, és iróniával szövi történetébe a csodaszarvas-legendát.
Népszava