A kapott válaszok megoszlása:
16 – Döntően rajtunk kívül álló okok a felelősek
11 – Legnagyobb részben mi okozzuk
0 – Megírom: kit@gmconsulting.hu
17 – Részben saját, részben külső okok.
Magánba két megjegyzés érkezett:
1. “A kérdés összetett, nyilvánvalóan. – Döntően a saját érdekképviseletünk és (csöppet sem markáns) minisztériumi jelenlétünk határozná meg egy izmos könyvtári stratégiával. (Minek papolunk a minőségbiztosításról, ha magának a rendszernek sincs stratégiája?)
Emellett a könyvtáros szakma szakmai hitelessége, no meg a saját maga által felállított (sokszor alacsony) szakmai minimum járul hozzá a halvány jövőhöz. Kinek kellene felvázolni a jövőképünket, ha nem nekünk? A cukrászok, a kukások, a taxisok, a tanárok nem fogják ezt megtenni helyettünk. (Vagyis hol a könyvtári stratégia???)
Nagyban erősíti a “haloványságot” a belső széthúzás és a szakmai/mittudoménmilyen féltékenység. – Maga a szakma rendszerszinten nem tudatos (ill. a szájával az), de már lassan évtizedek óta, rendszerszinten nem innovatív (egyedi és egyéni jó gyakorlatok szintén vannak), nem kommunikál és nincs jó marketingje. Pozitív ellenpélda: nagyon fontos, amit a FSZEK-ben Farkas Ferenc csinál, vagyis elmondja, hogy bizony sokan mentek az év első napjaiban könyvtárba, s ezt el tudja mondani számokkal és adott esetben infografikával.”
2. “Jogos a heti kérdés, a “részben saját, részben külső okok”-hoz nem kellene különösebb magyarázat, ha az ember nem felelősséghárító vagy önmarcangoló típus…
Volt kb. 4000 jó évünk, az utolsó negyvenben viszont minden megváltozott (bár akad pályatárs, aki ebből az utolsó tízet se vette igazán észre). A könyvtár fejőstehene, az információs jószághoz hozzáférést biztosító, elosztó szerep (= kölcsönzés) megdöglött. Ki kell találni mindenféle – jó esetben hasznos – dolgot, ami különböző távolságra esik az információmenedzsmenttől, mint az origóhoz közeli online tartalomfejlesztés, a rendezvények (oktatástól a szórakoztatásig), klubok, makerspace-ek stb. A történelemben soha nem voltak még ennyire színesek, sokoldalúak a könyvtárak, de sosem szembesültek akkora kérdőjelekkel az identitásukkal kapcsolatban, mint ma. Túlélhetünk? Igen, azt tesszük minden nap, a sikeresen alkalmazkodók között viszont egyre kevesebb a könyvtáros – a többi átvedlett hibrid információs szakemberré, informatikussá, mentorrá, közösségfejlesztővé stb. Az evolúció már csak ilyen.”
Ha a most kapott adatokat összevetjük a két évvel ezelőttiekkel, a következő diagramot kapjuk: link .
Látható, hogy a hárítás erősebb, mint a saját felelősség érzése, és az arányok lényegében nem változtak. Talán a saját felelősség érzése emelkedhetett árnyalatnyit, ami jó irány lehet. (MG)
KIT-információ