Miczura Mónika világzenei énekes: – Én világéletemben így énekeltem, soha nem mozogtam vagy táncoltam. Nem is készültem előadóművésznek. A cigány népdalok a békéscsabai cigányközösségben kizárólag intim közegben hangzottak el, keresztelőn, virrasztáson, temetésen, pománákon [halotti tor], ahol nem volt illő szerepelni, előadni, csak énekelni teljes szívből. 14-15 évesen már én is énekeltem ilyen alkalmakkor, ami rendszerint a felnőttek kiváltsága volt, de szinte követelték. Majd ’87-ben megjelent a Kalyi Jag zenekar első nagylemeze, amin olyan magyarországi tradicionális cigánydalok voltak meghangszerelve, amiket addig csak egymás között énekeltünk. Művészetté vált, amiben addig éltem, és először éreztem azt, hogy van valami megkérdőjelezhetetlen szépség, amit mi, cigányok adni tudunk. Ahogy hallgattam, mintha szétnyílt volna felettem egy felhő. De már ezt megelőzően, 13 évesen a szabadidőm nagy részét a békéscsabai nagykönyvtár lemezgyűjteményében töltöttem, ahol különleges kínai, afrikai, indiai, arab dalokat fedeztem fel, és rongyosra hallgattam őket. A dalszövegekből semmit nem értettem, mégis mélyen megérintettek. Ez pedig szerintem nem jelenthet mást, mint azt, hogy létezik az emberek egy nagy, közös lelkiállapota a világban. Sétáltam az utcán egyedül, sírva és hangosan énekeltem ezeket a dalokat, mert azt gondoltam, ezt mindenkinek hallania kell.
Telex