Matematikatanárnak az megy el, aki szereti a matematikát. Érthető, de nem feltétlenül szerencsés. Ugyanis a leendő tanár sok jó dolog mellett nem ért szót a matematikához kevésbé értőkkel. Ami viszont nem szolgálja a matematika szélesebb körű elfogadottságát.
Könyvtárosnak pedig az megy – a könyvtárosképzők tapasztalata szerint – aki szeret olvasni. Érthető, de nem feltétlenül szerencsés. Sokkal inkább azoknak kellene, akiket lelkesít, hogy általuk mások megvalósíthatják saját céljaikat. Ez utóbbi ugyanis a könyvtárt és (bármely szolgáltató) jól felfogott érdeke.
A könyvtárosok nagy panasza az alacsony társadalmi megbecsültség. Aminek azonban feltétele a szakmai határokon túlnyúló eredményes kommunikáció. A használók irányába legalábbis kötelező lenne. Ez segíthet(ne) a könyvtárosétól eltérő, ha tetszik, “idegen” szemléletek azonosításában és megismerésében.
Mindez szorosan kötődik a könyvtáros szakma megújulási képességéhez. No, nem a verbálishoz, hanem a ténylegeshez.
Szintén hasznos a nemkönyvtárosok könyvtári alkalmazása. Amitől sokunk hátán feláll a hátán a szőr, hiszen egy “idegen” gondolkodású arra kényszerít bennünket, hogy más fejével is megtanuljunk gondolkodni. Amihez viszont be kellene látnunk, hogy a hatékony és eredményes könyvtárban számos, a könyvtárosétól eltérő tudásra lenne szükség: pénzügy, ingatlangazdálkodás, pr, marketing stb. Ezeket ugyan a könyvtáros valamennyire el tudja sajátítani, de jóval kevesebb eséllyel, mint aki eleve ezekre a tudásokra hajtott. És akkor megint előkerül a hatékony – szakmaközi! – kommunikáció. (MG)
KIT-információ