… ahogy a most zajló Esély – Egyenlőség – Könyvtár témájú Országos Könyvtári Napok témaválasztása is aktuális. Indirekt célzás arra, hogy a jelen helyzet nem ilyen ideális; javításra szorul. Rendjén is van: fejleszteni kell.
– Felmérés híján csak erősen sejthető, hogy a bármilyen szempontból rászorult emberek jóval alacsonyabb arányban képviseltetik magukat a könyvtárakban, mint szerencsésebb polgártársaik.
– E réteg számára szolgáltatni nagyobb ráfordítás: az ún. “olvasásnépszerűsítő” rendezvények is a már jól olvasókat jutalmazzák, nem a gyengébbeket. S mely könyvtáros vállal fel nehezebb munkát – ugyanannyi bérért és kevesebb elsimerésért – mint amennyihez most jut?
– A neoliberális társadalomszemlélet az egyén felelősségére helyezi a hangsúlyt az rászorultság szerinti elosztás helyett. Mindez melegágya az áldozathibáztatásnak: ha a rászorult gyerek is olyan mintát kapna szüleitől, mint én, középosztálybeli… A felzárkóztatásellenesség jól mérhető jelenség hazánkban,
Azaz: a könyvtárak külső és belső körülményei egyaránt akadályozhatják az esélyegyenlőség megvalósulását.
A kérdés tehát inkább az, hogy e szépnevű rendezvények mennyire hatékonyak az egyenlőség megteremtésében: a ráfordított összeg, könyvtárosi munkaidő és figyelem megtérül-e. A KIT eddigi tájékoztató jellegű felmérései inkább arra utalnak, hogy a mostani formájában aligha térül meg. De sosem késő megújulni 🙂 (MG)
KIT-információ