A könyvtárak leggyakrabban az olvasható örökség köré építik szolgáltatásaikat, úgymint irodalmi rendezvények, író-olvasó találkozók, könyvkiállítások, “olvasásnépszerűsítőnek” nevezett programok. A könyvtárak nevei is leginkább ezt a gondolkodást tükrözik: felülreprezentáltak közöttük az írókról, költőkről elnevezettek. (Üdítő kivétel, ha egy könyvtár műszaki szakemberről, orvosról, vagy gazdasági szakemberről kapja a nevét.)
A rigai nemzeti könyvtár a 100 évvel ezelőtti ipari emlékeket mutatja be a Lett Nemzeti Digitális Könyvtár aktuális kiállításán: “A lett ipar századfordulójának története”. Mint a kiállítás bevezetőjében írják: van mire büszkélkedni a lett iparnak.
Figyelemre méltó, hogy a gyakran ismételt kérdések első bekezdése a “Mit tegyek, ha hibát találok?” Illetve egy további: “Hogyan tölthetem fel saját vonatkozó anyagaimat?” Úgy tűnik tehát, hogy a lett nemzeti könyvtárosok nem gondolják mindentudónak magukat, és szégyen nélkül vonják be használóikat az értékelőállításba, ahogyan arra volt Magyarországon is könyvtári 2.0-ás felbuzdulás 10-12 évvel ezelőtt. (MG)
Latvijas Nacionala biblioteka