Történetek a könyvtárról, avagy miért nem merünk nyilvánosan sztorizni?

Koncz Károly Történetek a könyvtárban c. füzetét (MKE, FSZEK, 1994) olvasva gondoltam arra először, miért hiányoznak nekem ezek az igaz sztorik? Miért nem tették őket előbb közkinccsé? A szombathelyi főiskolán Ferenczy Zsuzsanna biztatta egyik csoporttársunkat: publikálja a bátyja szakdolgozata miatti referensz kérdés kálváriáját. Nem tette meg, mert nem akarta megsérteni az érintett könyvtárakat. Félt a következményektől is: ki segít majd neki, ha ő ír dolgozatot?

Napjainkban a könyvtári történetmesélés a csapatépítő, kommunikációs, konfliktuskezelő stb. tréningek világába szorult. Azért kellenek a sztorik, mert valós problémákat tárnak fel. Segíthetik a munkával való azonosulást. A legtöbb kolléga aláírt valamilyen “titoktartási nyilatkozatot”. Ki ne féltené az intézmény presztízsét? A legnagyobb mumus: a fenntartó, a pénzt osztó szervezetek, intézmények. A könyvtár léte azonban leginkább a használóitól függ. Mégis a rendszerváltás előtti diktatúrában hódítottak a történetek. A “demokrácia kis szigete” volt az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja (KMK – a Könyvtári Intézet elődje), ahol a mikroszociológia módszerével kutatták a könyvtári anomáliák okait. E kutatások egyik eredménye volt pl. Kamarás István: Értéktérkép című munkája (Szépirod. Kvk., 1989), ld.: link . Ebben két távoli település közművelődési könyvtáráról (ma: közkönyvtáráról) ír sztorikat is. Munkatársaival együtt álolvasóként, zárás előtt érkezve tette próbára a könyvtárosok türelmét. A leírtak megosztották a könyvtáros olvasótábort: a) a vizsgálati módszer miatt; b) a szókimondó történetek miatt. Csoda, hogy mára háttérbe szorult a mikroszociológia és vele együtt a történetmesélés? Talán azért, mert ez is egyfajta “tényfeltáró újságírás”.
A közösségi oldalak, blogok, online események tág terek a valós történetekhez. A történetekkel egy pozitív könyvtárképet alakíthat ki a könyvtár. Ehhez ad tippeket az IFLA cikke, lásd: link . Györffy Kinga és Pál Feri atya történetmesélési gyakorlatából is tanulhatunk, noha nem könyvtárosok. Lásd: link (Összeáll.: Szabó Eszter)