Kárpátalján működnek a közintézmények, dolgoznak a könyvtárosok, de szorongva figyelik a híreket, és készülnek az elképzelhetetlenre. A könyvtárak naponta fogadnak menekülteket a háborús övezetből, gyűjtik az adományokat, segítenek szétosztásukban – nemcsak a menekülteknek, de a falvakban élő rászorulóknak is, mivel az élelmiszerek ára duplájára emelkedett. Társadalmi munkában közösség- és rendezvényszervezői feladatokat is ellátnak; száraztésztát készítenek a könyvtárban a falubeliekkel, amelyet aztán intézményekbe vagy menekültszállásokra juttatnak el. Gyerekek számára, kitelepülve gyermekotthonokba, kollégiumokba is, filmklubot, mesedélutánt, kézműves és hagyományőrző foglalkozásokat tartanak.
Varga Éva, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatója, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a KI kérdésére beszámolt arról, hogy a bombázások elől sok kisgyerekes család érkezett a városba. A könyvtárosok részt vesznek mindenben, amivel könnyíteni tudnak a helyzeten: önkéntes feladatokat látnak el, tolmácsolnak, segélyeket csomagolnak, a határon túli menekültszállásokon lévő gyerekek részére ukrán nyelvű könyveket és kifestőket gyűjtenek – miközben maguk is próbálnak megélni minimálbér-közeli fizetésükből, amely napról napra kevesebbet ér.
Az összefogás az anyagi problémák ellenére is magától értetődő; a kialakult helyzetben nincsenek, nem is lehetnek kérdések – csak válaszok, megoldások vannak. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet pontokba szedve gyors és praktikus körképet adott a humanitárius segítségnyújtás lehetőségeiről és az igénybevétel módjairól. A KI információja szerint a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány is megkereste partnerintézményeit, akiknek ellátási gondjaik egyelőre nincsenek; az iskolákat menedékhellyé, a pincéket óvóhellyé alakítják. Több nemzetközi könyvtárosszervezet kifejezte szolidaritását és támogatását; az ukrán könyvtárosok sok támogatást és segítséget kapnak külföldi kollégáktól és más ágazatoktól egyaránt.
Librarius