Az Egyesült Államokban 2019-ben a szerzők érdekképviseleti szervezete (Authors Guild) bejelentette, hogy szeretné a nyilvános haszonkölcsönzési jogot (Public Lending Right) érvényesíteni. A vitaindító felhíváshoz kapcsolódóan a cikk megvizsgálja az ausztráliai, kanadai és brit tapasztalatokat, amelyek több évtizedre nyúlnak vissza. A haszonkölcsönzési jog (a továbbiakban az angol rövidítéssel PLR) évente kifizetett szerény összegekkel nyújt kompenzációt a szerzőknek (esetenként a kiadóknak, fordítóknak és/vagy illusztrátoroknak) azért, mert műveiket kölcsönzik a köz- és időnként az iskolai könyvtárakban is. A szerzők ezt legtöbbször úgy tekintik, hogy azért kapnak díjazást, mert a könyvtári forgalmazás miatt kevesebb példányt adnak el műveikből; mások ezt a szerzők és általában a művészet támogatásaként fogják fel.
Az első PLR-rendszereket a skandináv országokban hozták létre az 1940-es években. Az Egyesült Királyságban 1979-ben, Kanadában 1986-ban, Ausztráliában 1974-ben született meg a vonatkozó jogszabály. A bevezetést megelőző kampányt mindhárom országban a szerzők és szakmai szervezeteik irányították, és a szövetségi kormányzat menedzselte. Minden ország PLR-rendszere eltérő, de közös vonás, hogy egyik említett országban sem várnak el a könyvtáraktól anyagi hozzájárulást (mint pl. Hollandiában).
A felmerülő problémák ellenére ki lehet mondani, hogy a PLR kétségtelenül népszerű. A PLR-rendszerek működtetéséhez nagyon fontos a könyvtárosokkal való együttműködés; bevonásuk révén sikerült elérni, hogy a PLR ne legyen negatív hatással a könyvtárakra. Az Authors Guild tisztában van a könyvtárosok szerepének fontosságával, ezért elkötelezetten támogatja a közkönyvtárak finanszírozásának ügyét. (A könyvtárosok és a nyilvános haszonkölcsönzési jog Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Királyságban – tanulságok az Egyesült Államok számára; Hegyközi I.)
Humanus