Székely Csaba, marosvásárhelyi drámaíró: – Tulajdonképpen hivatalossá vált, törvényerőre emelkedett az öncenzúra kényszere, ami eddig is működött. Például a színházi világban. Ennek a darabnak [Öröm és boldogság c. darab] a történetében is benne van, hiszen ahol eredetileg bemutatták volna, ott végül úgy döntött a színház vezetése, hogy mégsem fogják műsorra tűzni.
HVG: Magyarországi színházról van szó?
Sz. Cs. : Maradjunk annyiban, hogy volt egy színház, amelyik visszavonta ezt az előadást. A szereposztás megvolt, a bemutató időpontját kitűzték, de végül a társulat érdekében az igazgató úgy döntött, hogy ez most túl veszélyes lenne. Azóta az öncenzúra terén még rosszabb a helyzet. … Ahhoz, hogy egy darab műsorra kerüljön Magyarországon, sok mindent mérlegelnek. Ha vállalják is, előfordul, hogy kihúznak belőle ezt-azt. Nem azért, mert túlírt, hanem mert félnek, hogy esetleg túlságosan direkt utalást tesznek valamilyen aktuális eseményre. Azt látom, hogy még a klasszikusokat is cenzúrázzák. Shakespeare például nem tehet arról, hogy amit megírt, az embernek eszébe juttatja valamelyik aktuális politikai eseményt.
HVG (40. sz.) / térítéses tartalom