Ebben a cikkben szó lesz arról, hogy
– jó-e egyáltalán a testünknek, hogy ennyit ülünk (spoiler: nem igazán),
– mit tudunk tenni, hogy minimalizáljuk az ülésből eredő kockázatokat,
– ha már annyit ülünk, pontosan milyen székben tegyük ezt,
– és hogy mennyit kellene ideális esetben fizetnünk az egészségünkért.
És hogy miért nem automatikusan jó válasz az irodai főnöki szék?
– Az első pont, ahol ezek – illetve az olcsóbb, pár tízezres székek – rendre elvéreznek, az, hogy hintamechanika van bennük szinkronmechanika helyett. A két dolog első ránézésre ugyanolyannak tűnik, ám míg előbbinél az ülőlap és a háttámla mindig ugyanolyan szöget zár be, utóbbinál egymáshoz képest eltérő szögben mozdulnak el. Ez azért jó, mert helyes ülésnél a lábunk legfeljebb 95 fokos szöget zár be, így pedig garantáljuk, hogy a talpunk hátradőlve is a padlón nyugszik.
– Apropó, hátradőlés: bár elsőre talán nem egyértelmű – legalábbis nekem, aki tizeniksz éve mindig a rögzített háttámlát preferálta, nem volt az -, sosem szabad rögzíteni a székek háttámláját. Helyette a rugóerőt kell úgy beállítani, hogy ne lökjön ki minket a szék, de ne is dőljünk túl könnyen hátra. A rugóerő akkor van jól beállítva, ha a fejünket előre, illetve hátra biccentve ennek megfelelően már dőlünk is a székben.
– A következő fontos probléma, hogy ezek a székek nem követik dinamikusan a hátunkat, pedig nagyon fontos lenne, hogy a szék megfelelően támassza a medencénket, illetve a derekunkat is. Moravcsik szerint a legfontosabb az, hogy a medencénk ne billenjen előre, de a fejtartásra is oda kell figyelni. Feuertag azt is kiemelte, hogy rengeteg megbetegedést okoz a lumbális csigolyák beállása, sérve, idegbecsípődése és egyéb problémái, vagyis a megfelelő deréktámasz is fontos.
– Emellett azt is ki kell emelni, hogy a csúcsszékek fontos ismérve, hogy az ülőfelületek és a háttámlák is szellőznek. A bőr kétségtelenül luxushatást kölcsönöz egy széknek, azt azonban nehezen lehetne róla elmondani, hogy jól (vagy egyáltalán bárhogy) szellőzne.
Telex