A kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
9 – a nagyobb kedvezményt adó láncoktól
1 – az IKR (katalógus)-szolgáltatónktól
1 – megírom: kit@gmconsulting.hu
7 – mint eddig, a Kellótól
16 – szabadon, kedvemre, bármely forrásból.
A közvetlenül KIT-nek küldött észrevételek:
– Az egyetemen, és gondolom más egyetemeken is a közbeszerzés miatt meg van kötve a kezünk.
Árajánlatkérés után a kedvezőbb ajánlatot adó partnertől rendeljük a külföldi könyveket.
Belföldről ugyanez a helyzet, árajánlat, internetes keresgélés és a kedvezőbb helyről rendelünk.
A külföldi folyóiratokat évente tenderezteti a Központi Könyvtár, aminek postázási és keveredési szempontból rengeteg hátránya is van.
Mire valahogy bejáratódik az egyik szolgáltatói rendszer, év vége van, új tender és kezdődik a szokásos évkezdeti kézbesítési késés elölről.
Úgyhogy az már a múlt, hogy onnan rendelünk, ahonnan akarunk, mert a legegyszerűbb. (Somorjai Noémi)
– Honnan szerzeményeznék? Ahonnan gyorsabban, olcsóbban és teljesebben tudok gyarapítani. A teljesség azért fontos, mert ha lehetséges csökkenteni a beszerzési események számát, az növelheti a hatékonyságot – ha tíz ajánlatkérés, ajánlatértékelés, megrendelés és számla-ügyintézés stb. helyett egy-kettővel is megy a dolog, akkor azt választom, ha rajtam múlik. A kérdés számomra tehát nem az, hogy kitől, hanem milyen kondíciók mellett. Van egy “szabadon, kedvemre, bármely forrásból” opció, nekem úgy tűnik, leginkább ez felelne meg a “közbeszerzésen kívülről, hatékonyabban” koncepciómnak. A “mindenek felett” vételár-centrikus (köz)beszerzés nem kielégítő optimalizálás, mert előfordul, hogy az olcsóbb ár kergetéséhez magasabb megrendelői belső költségek generálódnak – lásd a beszerzési események elaprózása miatt felhalmozódó, nem igazán értékteremtő teendőket és a kapcsolódó munkaidőt könyvtárosi, fenntartói, jóváhagyási, ill. gazdasági adminisztrációs oldalon. A beszerzési folyamat teljes költsége mellett természetesen a minél gyorsabb és kedvezőbb hozzáférési módot biztosító szerzeményezés a lényeg, hiszen az olvasói elégedettség volna a fő cél, nemde? Az elégedettség értéke pedig kevésbé jön képbe a fillérhajhászó (köz)beszerzési gondolkodás számára. Egy szó, mint száz: nem a HONNAN, hanem a HOGYAN a fő kérdés… (Szabó G. Tibor)
Kitűnik, hogy a köz- és a felsőoktatási könyvtárak más-más szerzeményezési körülmények között működnek. Nem terjed Magyarországon az, hogy az integrált könyvtári rendszerek szolgáltatója kiterjeszti tevékenységét a dokumentumszolgáltatásra is. – 2013-hoz és 2018-hoz képest lényegi elmozdulás nem tűnik fel az adatok szerint. A vonatkozó diagramot ld.: link .
Persze, azt is érdemes tudni, hogy nem feltétlenül az a nyerő, ha a könyvtáros maga szerzeményez… Vö.:
link . (MG)
KIT-információ