… Egy ilyen váltáshoz maga a pedagógusképzés is kellene hogy váltson, hiszen a fentiekből következően az sem felel meg a mai kihívásoknak.
Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus: – A pedagógusképzésben eleve a tananyag átadására készítik fel a pedagógusokat, azaz ott sem a gondolkodás felébresztésére, fejlesztésére összpontosítanak. Ott is tulajdonképpen átadnak egy tudáskészletet a tanároknak, tanítóknak, azzal, hogy ezt a tudást add tovább a gyerekeknek. Nem segítik abban, hogy nyitottan és kritikusan gondolkodjanak, nem támogatják abban, hogy átlássa a területét. Egy új tanár egy osztályban fizika órán felrajzolta a tudományterület részeit, majd elbeszélgetett a diákokkal, hogy mi az, ami őket érdekli. A gyerekeket az elektronika érdekelte, így azzal kezdte. De ez a tanár azért tehette ezt meg, mert nem volt pedagógiai képzettsége, így nem tudta, hogy ezt “nem így kell”, hanem teszem azt, a mechanikával kell kezdeni a fizikai tudás átadását. Ezért én csak agyszűkítésnek nevezem a pedagógiai képzést, mert mint a példa mutatja, az csak beszűkíti egy keretbe a pedagógusok – amúgy lehet sokkal kreatívabb és nyitottabb – hozzáállását.
… Mert a gyors változásokra a gyerekek gyorsabban ráállnak, mert a fejlődésüknek abban a fázisában vannak, amikor nagyon erősen töltődnek fel, és őket nem zavarja meg a régi tudás – mert olyan nekik még nincs. Tegyük gyorsan hozzá, hogy igen, ez egy generációs kérdés is, de nagyon sok idős, tényleg jó szakember képes követni a gyors változásokat, képes szemléletváltásokra.
Transindex