A játékosság – könyvtárban is fejleszthető a társasjáték-kompetencia

A társasjáték-pedagógia fogalma abból az igényből született 2009-ben, a Nebuló XXI. Alapítvány programjának megfogalmazásakor, Jesztl József együttműködésével, – hogy így néven nevezzük a spontán játéktevékenységnek teret adó módszert, amely mindenkinek olyan társasjátékokat tanít, amelyek a személyiségéhez legjobban illeszkednek, és amelyek az adott helyzetben és társasággal a legjobb játékélményt nyújtják.
A társasjáték-pedagógia filozófiája szerint minél inkább teljesül ez, annál jobban fejleszt. Ez az elv szemléletváltás az oktatás és a pedagógia játékosításának eddig ismert elveihez képest. A szemléletváltás abban áll, hogy a játékosságot kompetenciának tekinti, és ezt a kompetenciát akarja fejleszteni.
A játékos emberre bízza annak a környezetnek a kialakítását, és azoknak az eszközöknek a kifejlesztését, amelyek az ember játékosságának teret adnak, és lehetővé teszik, hogy a kihívásokat játékosan oldja meg.
A társasjáték-pedagógia elsődleges célja nem valamely részterületnek, hanem az emberi psziché egyik kulcsfontosságú területének, magának a játékosságnak a fejlesztése, ami számos más fontos terület fejlődését támogatja. (Aczél Zoltán)

A társasjátékoknak számtalan hozadéka van, különféle módon:
– szabad hibázni – senki sem győzhet folyamatosan, s ez lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek megtanulják alkalmazni az olyan értékes emberi képességeiket, mint a kemény munka, a kitartás és az alkalmazkodás – és érezzék ezek jutalmát. A gyerekeknek ahhoz, hogy új képességeket tanulhassanak, szükségük van egy biztonságos környezetre, s a játékok nagyon jók arra, hogy szórakoztató formában adjanak keretet és megerősítést az elképzeléseik kipróbálásához.
– a társasjátékozás minőségi időtöltés, olyan idő, melyet intenzíven azzal a személlyel, társasággal töltünk, akikkel együtt vagyunk.
– a társasjátékozás indirekt tanulási forma, hiszen szinte csak játszani kell megtanulnunk, számos készséget, ismeretet a játékok által könnyedén sajátítunk el, fejlesztünk.
– a társasjátékozás fizikális interakció, közösségi élmény, dedikált figyelem a valós térben és időben. Össze-, és egymásra hangolja a játékosokat. (Stébel Ildikó)