Megőrizhetjük-e a világ adatállományát az utókornak?

Ami 60 éve egy óriásvállalat napi adatforgalma volt, az ma – kis túlzással – a telefonunk szoftverfrissítéséhez sem elég.
Elfoghatatlanul sok adatról beszélünk. A data forever nem véletlenül tűnik utópisztikus gondolatnak, hiszen a gyakorlatba ültetésével már vannak (és lesznek is) problémák. Nem elég, hogy a digitális kor előtti információkat sem sikerült maradéktalanul archiválni, még az eleve digitális platformokra készült, az online térben megosztott adatokat sem tudjuk megőrizni. A weboldalakat archiváló szoftverek (crawler) a szó szoros értelmében felszínesek. A növekvő adatmennyiségen túl azzal is megszenvednek, hogy az erős HTML-orientációjuk miatt nem boldogulnak olyan programnyelvekkel, mint a Javascript, és csak a felszínt kapargatják.
Mi lenne, ha csak értékes adatokat archiválnánk? Jól hangzik, de ki dönti el, hogy mi értékes adat és mi nem az? Egy Facebook-felhasználót nem érdekli az aktivitása alapján felállítható viselkedési modellje, de a Facebook dollármilliárdokat keres vele a reklámpiacon.

Milyen digitális adathordozót válasszunk – előnyök és hátrányok. (részletek a forráslinken)
– Merevlemez (költség: 16-20 dollár / terabájt)
– Flash memória (költség: 235 dollár / terabájt)
– Blu-ray lemez (költség: 19,20 dollár / terabájt)
– LTO szalagok (költség: 11,50 dollár / terabájt)
– Cloud / felhő (költség: szolgáltatónként változik).