Egyre többször merül fel, hogy az Orbán-kormány a jelenlegi önkormányzati rendszer mintájának a hetven éve bevezetett tanácsrendszert tekinti. Az állam mindenhatósága a szocializmus idején sem hagyott teret a helyi önkormányzatiságnak.
Az önkormányzatiság tartalma (…) 1990 óta lényegesen megváltozott, s különösen 2010 óta szűkült radikálisan az önkormányzatok hatásköre. Állami gyámolítás alá vonták őket, számos ön
kormányzat hivatala megszűnt, és összevonták másokkal, az ügyintézések a körjegyzőségekre és a járási hivatalokba, kormányhivatalokba kerültek. Mindezt indokolhatná az, hogy valóban számos anomáliát okoztak a teljesen autonóm módon, megfelelő törvényességi felügyelet nélkül működő önkormányzatok, aminek 2006 után a nyakló nélkül költekező és eladósodó, Fidesz vezette önkormányzatok látták leginkább a hasznát. Mára azonban az állami beavatkozás odáig fajult, hogy az önkormányzatok sem hatósági, sem szolgáltatási feladataikat nem tudják önállóan elvégezni, a helyi oktatási és egészségügyben alig van szavuk, a pénzügyeik pedig teljes mértékben állami kontroll alatt állnak. Ami az autonómiából maradt, az fontos, de szinte már csak szimbolikus: a saját polgármester és a választott képviselő-testület. Az önkormányzatiság – érdemi funkciók híján – kiüresedett, a fontos döntések nem helyben születnek, az állam kivesz az önkormányzatok kezéből számos döntést, állami szervekhez telepít korábbi önkormányzati jogosítványokat, s ilyen értelemben az önkormányzati rendszer valóban közelít az egykori tanácsrendszerhez.
HVG (48. sz.) / előfizetéssel