Alternatív út – vagy séta – a kultúra bemutatásában

Persze… minden szentnek maga felé hajlik a keze… A KIT egykori szerkesztőjének vállalkozását promózza… Mi tagadás, nehezen lehetne kibújni e vád alól. Tény, hogy Káldi Emese KIT-szerkesztő volt. A tárgyra térve azonban érdekes megfigyelni: vállalkozásával a kultúra bemutatásának nem hagyományos módját választotta – és piaci értelemben is jól mérhető sikert ért el vele. Tanulságos tehát megfontolni tapasztalatait.

Káldi Emese, ImagineBudapest (Veszprém, Pécs, Debrecen), cégalapítás: 2008. Méret: Tavaly 13 ezres közönséget “sétáltattak meg”, ez 650 meghirdetett programból jött össze. Mindemellett 300 privát megrendelést is teljesítettek.
Specialitás: Tematikus, élményszerű, szórakoztató, szolgáltató jellegű helytörténeti vezetések – örökségvédelmi, művészeti fókusszal, kiegészítő gasztro- és zenei programokkal. Káldi Emese – építész szülei révén – otthonról hozta az épített környezet értelmezésének “szükségszerűségét”.

VO: -Miközben a színházakat, a mozikat, a kiállításokat, a fesztiválokat, a táncot idén lényegében kiütötte a COVID, önök becsatornázták a kultúrafogyasztókat, és “telt házzal” működtek a nyári-őszi időszakban. Csak a szigorú korlátozások novemberi bevezetésekor kellett leállniuk – a tél meg amúgy sem sétaszezon.
KE: – Nem irgalmas szamaritánusként közelítettünk hozzájuk, inkább magunkban is, bennük is tudatosítottuk, hogy a vírus hozta új helyzetben érdemes összekapaszkodnunk. Nemcsak a sétaszervezőknek és művészeknek, hanem éttermeseknek, pékeknek, akár nagyobb turisztikai vállalkozásoknak is.
… A városi séták műfaja viszont kezd meghonosodni, a városfejlesztési projektekben már számolnak ezzel a lehetőséggel. Ráadásul sok olyan egyéni sétálónk van, aki aztán a cégét, az intézményét is beszervezi hozzánk, így aztán mégiscsak vannak önkormányzati, minisztériumi kapcsolataink. Csak alulról építkező formában. Lehet, hogy jobb is ez így.
… Bécs nemrég egy egész éven át a “séták városaként” azonosította magát. Ez persze felülről jövő városmarketing-ötlet volt, melyhez intézményrendszert is rendeltek “séta nagykövetekkel, sétabiztosokkal”, és egymást érték a várostörténeti, egészségügyi, óvodás-iskolás csoportoknak szervezett ilyen-olyan séták. És ennek mentén még az autóforgalmat is sikerült visszahúzniuk.
… Sokaknak talán meglepő, másoknak evidencia, hogy a törzsbázis tipikusan 35 fölötti, városi nőkből áll, olyanokból, akik egyébként is költenek kultúrára, színházra, koncertre. Rajtuk keresztül jutunk el aztán nagyobb tömegekhez.
… A sétákat nem egyszerűen kitaláljuk, hanem kikísérletezzük, teszteljük; történészek, művészettörténészek, tájépítészek és irodalmárok néha hónapokat dolgoznak egy-egy program tartalmán, tökéletesítésén. Mert majdnem mindent elbír az utca, de azért mindent el is lehet rontani. A gasztroalkalmaink például nyilván nem azt jelentik, hogy tele szájjal végigrohanunk tíz utcán, hanem felkeresünk olyan helyeket, ahol kifejezetten a mi kedvünkért kóstolókat készítenek. Kézműves pékségeket látogatunk, ahol a gyártási folyamat mellett a “városba ágyazódás” személyes történetei is megcsillannak, hasonlóan az édességtörténeti sétáinkhoz.

Hírforrás:
Válasz Online