2019 elején az ISO kibocsátott egy szabványt, amely – a korábbi, teljesítménymérést és hatáselemzést célzó általános szabványokat (ISO 11620:2014, ISO 16439:2014) követően – kifejezetten a nemzeti könyvtárak minőségi értékeléséről szól (ISO 21248:2019. Information and documentation – Quality assessment for national libraries). A szabványt egy nemzetközi munkacsoport alkotta meg. Kidolgozásában aktív szerepet vállalt a Német Nemzeti Könyvtár (Deutsche Nationalbibliothek, DNB), amely 2019-ben be is vezette a teljesítmény értékelésére szolgáló mutatószámok alkalmazását.
A nemzeti könyvtárak feladatai, funkciói a különböző országokban nagyrészt azonosak, de akadnak eltérések is, tehát tevékenységük nem hasonlítható össze maradéktalanul. A szabvány alkalmazásához a benne használt fogalmak felsorolása és meghatározása ad útmutatást. A szabvány tartalmazza a nemzeti könyvtárak feladatainak és fő funkcióinak, valamint célcsoportjainak felsorolását is (köztük szerepelnek a könyvtári hálózatok, a rokon szakmák képviselői, a kutatók, a tanulók, a nagyközönség, a kiadók, a szerzők stb.). Az összehasonlíthatóságot a minőségértékelés, továbbá a hatékonyság szintjének mérése szolgálja.
A szabványban szereplő 34, meghatározásokkal és háttérinformációkkal kiegészített mutató mindegyike hat kritériumnak felel meg, ezek a következők: információtartalom, megbízhatóság, érvényesség, célszerűség, gyakorlati megvalósíthatóság és összehasonlíthatóság. A mutatók egy adott tevékenység mérésére, valamint a teljesítményben tapasztalt sikerek és a problémák, hiányosságok azonosítására szolgálnak. Segítenek abban, hogy az illetékesek döntéseket hozzanak, kiküszöböljék a negatív fejleményeket, megállapítsák a prioritásokat, és célszerűen használják fel az eszközöket. Fontos szempont, hogy az értékelési eljárás rekonstruálható legyen. (Hogyan mérjük egy nemzeti könyvtár minőségét?; ref.: Hegyközi I.)
Humanus