Egy KIT által kapott levélben kiskönyvtári panasz olvasható: a KSZR terjedésével a helyi közösség könyvtárának autonómiája csökken, a levél konkrétan szolgáltatóhelyé való “lefokozást” említ. A döntéseket távol hozzák, lényegében olyanok, akik a helyi közösséget kevéssé ismerik.
A másrészt hatékony szolgáltatás méretgazdaságos, nagyobb szervezeteket kíván, sok szolgáltatóhellyel. Akár nem is KSZR-szinten, hanem megyei, regionális szinten, de van példa több országra kiterjedő konzorciális működésre is.
Kérdés, mely szolgáltatást – és szaktudást – éri meg központosítani használói, fenntartói illetve könyvtárosi szempontból. A kérdés felettébb kényes, identitás és munkaügy szempontjából is. Talán ezért nem esik szó nyíltan a témáról, se érdekvédelem, se IKSZ, se MKE, se a szakszervezetek nem vállalják fel a témát. A hallgatással persze a frusztráltság is fokozódik. Nagy a tudatlanság is: keveseknek van tapasztalata a témában külföldi megoldásokról. A tisztázás a könyvtárosképzésre is nagy hatással lenne: például a nagy-britanniai könyvtárosképző intézmények csekély hányadában oktatnak dokumentumleírást – már vagy 25 éve, mert ez nem az egyes könyvtárak hatásköre. Szemben a minél professzionálisabb használói kommunikációval. Jelenleg nagyon sok olyan feladattal foglalkozunk, amelyek szolgáltatásként megvásárolva hatékonyabbak lehetnének, ám a velük való foglalatosság elveszi a figyelmet, munkaerőt a távolról el nem végezhető, emberközeli feladatoktól, ami miatt nem növekszik a könyvtárak elismertsége.
Kíváncsi vagyok, hány évet kell még várnunk a téma hazai felelős felvállalására és megtárgyalására – pláne a hathatós döntéshozatalra. (MG)
KIT-információ