A kisfiú Wamberger Hermannként látta meg a napvilágot. Dunaszerdahelyen piócaszedésből élt, de így is éhezett, az iskolákban pedig csúfolták a mankója miatt. Magányos volt, ezért olvasott és álmodozott. Bekerült a szentgyörgyi piarista gimnáziumba. A hatodik osztály után azonban pénz híján abba kellett hagynia, tíz évesen már házitanítóskodásból élt. Hamar kiderült, hogy elképesztő érzéke van a nyelvekhez. A magyar, a német és a héber után még gyerekként a latin, majd a francia következett. Amikor 20 évesen Pestre került, már tucatnyi nyelven olvasott, köztük svédül, spanyolul, angolul és törökül. Olyan szegény volt, hogy albérletre sem futotta: egy szabólegénnyel közösen osztoztak az ágyon egy Dob utcai nyomortanyán. Eközben bejárt az Egyetemi Könyvtár olvasótermébe tanulni. Itt tűnt fel a napi 15-16 órát olvasó fiú a könyvtárosnak, Garay János költőnek, aki hamarosan bemutatta barátainak, köztük Vörösmarty Mihálynak, Arany Jánosnak és Kemény Zsigmondnak. Elmondta nekik, hogy élete vágya egy törökországi utazás, mert a magyar nyelv keleti gyökerei izgatják. Javaslatukra, úgy ahogy volt, lyukas cipőben felkereste Eötvös József bárót, aki kapcsolatai segítségével elérte, hogy útlevelet kapjon. Ekkor már a Vámbéry Ármin nevet használta.
Nyáry Krisztián – Facebook