Könyvtár az Alföld közepén. Kijáratánál kölcsönzőautomata. Mellette kölcsönzőpult, könyvtárossal. Elmondások szerint a használók kb. 80%-a a munkatársak manuális közbenjárását veszi igénybe. Persze az automatizált szolgáltatást a könyvtár lényegében nem is ösztönzi. Megoldható tehát, hogy úgy automatizáljunk, hogy a berendezés kipipálható legyen, mégsem történik lényegi változás.
Pedig lehetne. Az automatizálás gyakori ellenérve, hogy a használók inkább könyvtári munkatársakkal szeretnének találkozni, csak részben igaz. Sok használó nem szeretne. Arányukról azonban hazai felmérés nem ismert.
A könyvtárosok más oldalról közelítve jó néven veszik az automatizálást, és nem tartanak a munkaerő-átcsoportosítástól. Szívesen vesznek menetjegyet vagy ételt, italt automatából, pláne, ha hosszas sorállást tudnak ezzel kiváltani.
Elveszi a munkát… Népszerű elképzelés. A könyvtárak jelenlegi teljesítményét valóban el lehet látni kevesebb, talán feleannyi könyvtárossal is. Ugyanakkor a könyvtárak küldetésébe tartozó információs–közösségi-szociális–rekreációs tevékenységek ellátására nem ennyi, hanem talán kétszer ennyi könyvtáros lenne csak képes. A két szcenárió között a potens könyvtári menedzsment lehet a különbség.
Alibi: amíg a könyvtáros a manuális rutinfeladatokat végzi, addig nem kell ennél érdemibb, a használói igényekkel közvetlenül szembesülő, azaz nagyobb extrovertáltságot, nagyobb bizonytalanságot, kevésbé szabályozott, összefoglalva: nagyobb stresszel járó munkát végeznie. Az automatizálás késleltetésével tehát az érdemibb, a használók számára értékesebb munkát lehet szabotálni – ha nem is ez a kinyilvánított szándék. (MG)
KIT-információ