Az ELTE TFK alagsorában volt a ruhatár. A kabátszezon beköszöntével megjelent a ruhatáros bácsi. Minden betérőt megszólított – jó érzékkel kinek-kinek habitusa szerint szólt. A lányokat kis szüzeknek nevezte – tiszteletteljes mosollyal az arcán. Na jó… néha huncutul kacsintott 🙂 Lényeg, hogy aki lerakta és felvette kabátját nála, egy fokkal oldottabban, kevesebb gonddal, vidámabban távozott. És ez a nagyobb oldottság igen jól jött, pláne vizsgák környékén. Visszatekintve úgy érzem: talán ő volt az iskola egyik legnagyobb hatású (egyik legbölcsebb?) munkatársa.
Talán másnak is van hasonló élménye. Netán könyvtári alkalmazottal kapcsolatban is. Aki oldja az munkatársi intrikák stresszét, mindenkivel barátságos. Képességét nem iskolai tananyagokból szedte. A könyvtárosképzés nem tanítja ezt az attitűdöt. A minőségirányítási rendszerek ennél kevésbé fontosabb tényezőket vizsgálnak. Mégis, felmérések igazolják: a használói elégedettség kevésbé függ pl. a keresett dokumentum meglététől, mint a használóval való kommunikációs kapcsolat minőségétől. Tehát: képesek vagyunk a könyvtár minőségének ezt a talán legfontosabb összetevőjét nyújtani? S ha nem, akkor e képességet fejleszteni? – Ha van ilyen tapasztalatod, írd meg! (MG)
KIT-információ