Vírus után: kevesebb egyetem(i könyvtár), kevesebb hallgató, és fenntarthatatlan kiadói modell

Érthető, ha az egyre súlyosbodó járvány közepette az ember elsőre nem az egyetemekért aggódik: ilyenkor az elsődleges az élet védelme, a hatékony védekezés megszervezése. A járvány viszont egyszer el fog múlni, és akkor nem lesz mindegy, milyen állapotban lesz a felsőoktatás.
Amikor intézmények gazdasági túléléséről van szó, minden eddigi tapasztalat abba az irányba mutat, hogy a gazdagok és szegények közötti különbség intézményi és egyéni szinten is növekszik. Intézményi szinten ez azt jelenti, hogy az olyan nagy presztízsű egyetemek, mint a brit Oxford és a Cambridge, illetve az Ivy League, a nyolc legnevesebb amerikai magánegyetem szövetsége megtehetik, hogy ne változtassanak a felvételi követelményeiken, és ne tegyenek engedményeket – például a csökkentett tandíj vagy a személyes jelenléttel szembeni követelmény lazításának formájában, hiszen a top intézmények diplomáira mindig lesz elég kereslet. Azonban az alacsonyabb presztízsű egyetemek, különösen a kétes hírnevű magánegyetemek kénytelenek lesznek könyörtelen harcot folytatni egymással a túlélésért, ami valószínűleg csökkenő tandíjakat, lazább felvételi kritériumokat és nagyobb arányú online oktatást jelent.
Ezt mutatja az a felmérést is, miszerint Amerikában a hagyományosan nagyobb presztízzsel járó, fizetőképesebb diákokat vonzó egyetemek különösebb fennakadás nélkül át tudtak állni a távoktatásra, míg a hagyományosan alacsonyabb státuszú diákokat vonzó közösségi főiskolák (community colleges) kénytelenek voltak a könyvtáraikat a tomboló járvány idején is nyitva tartani, mert a hallgatóknak egyszerűen nem volt lehetőségük otthonról tanulni.

Kérdés az is, hogy mi lesz a tudományos publikációk sorsa. Miközben a különböző kalózoldalak és fenntarthatatlan kiadói gyakorlatok miatt ez a szektor eleve mély válságban volt, a koronavírus hatására rengeteg kiadó igyekezett őszintén vagy látszat szintjén online ingyen elérhetővé tenni a tartalmait. A jelenlegi helyzetben kevés dologra mernék fogadást kötni, de arra feltennék egy közepes összeget, hogy a szellemet már nem lehet majd visszazárni a palackba. A kérdés csak az, hogy ha elül a válság, ki fizeti meg az átállás költségeit.

Hírforrás:
Qubit